Lehet hogy valaki nem igen kedveli a Musiceleket , de Az Operaház Fantomja ,2004 – es film változata, nagyon jól sikerült ! Kiváló a rendezés , a zene , a jelmez ,a díszlet és a színészek is nagyszerűek . Aki látta a 300-at annak érdemes megnézni a musicalt , mert Gerald Butler meglepően jól énekel s a színészi alakítása sem semmi . Ijesztő és dicséretre méltó , mennyire képes bele élni magát a szerepbe , hatalmas átéléssel játssza a címszerepet . Ezért igen bosszantó hogy három Oscar – jelölésből egyet sem kapott …
Aki a brutális harcok után szeretne valami szebb , nyugodtabb , de csöppet sem unalmas filmet látni , annak ajánlom ,és persze az esetleges Gerald Butler rajongóknak is.
Ebben a filmben igaz hogy nem a kockás hasú, kigyúrt egy szál vörös köpenyben rohangáló hős királyt láthatjuk , hanem egy inkább érzelmes , romantikus ,szenvedélyes és szánalomra méltó férfi történetét ismerhetjük meg ,
de én úgy vélem hogy nem csak az a jó és izgalmas film amiben megállás nélkül szörnyeket és embereket darálnak . Időnként a szépet kicsit visszafogottabb filmet is meglehet nézni , nem biztos hogy az unalmas, főleg ha Andrew Lloyd Webber csodálatos zenéje kíséri a szép, romantikus és szomorú történet mindenegyes mozzanatát .
Írta Nagy Viola : Tehát ez saját munka és vélemény …
A történet röviden :
A musicelfilm és a színpadi előadás Gaston Leroux regénye alapján készült.
Christine Daae (Emmy Rossum), a fiatal szopránénekesnő a párizsi Opera Populaire tagja. Egy napon titokzatos pártfogóra talál, s azt hiszi, hogy ő a "Muzsika Angyala", akiről korán meghalt apja beszélt neki. Az idegen azonban nem az Angyal, hanem a rejtélyes Fantom (Gerard Butler), aki rettegésben tartja a színház művészeit. Csak Madame Giry, a balett-tanárnő (Miranda Richardson) tudja, hogy aki a színházépület katakombái között rejtőzik, valójában egy torz arcú zenei géniusz.Az operaház temperamentumos dívája, La Carlotta (Minnie Driver) az új előadás próbáinak közepén távozik, a színház menedzserei pedig nem tehetnek mást, mint az újonc Christine-t állítják helyette a rivaldafénybe. A varázslatos bemutatkozás nemcsak a közönséget bűvöli el, hanem a Fantomot is. Ezentúl csak a lány érdekli, és mindent elkövet, hogy pártfogoltja az opera új csillaga legyen. Szereti és bátorítja, egyengeti a karrierjét, de nem ő az egyetlen férfi, aki felfigyelt a fiatal énekesnőre. A színház gazdag patrónusa, Raoul de Chagny (Patrick Wilson) is körüludvarolja a lányt szerelmével. Christine-t rabul ejti ugyan karizmatikus és rejtőzködő mentora, de kétségkívül jobban vonzódik a rámenős és jóképű Raoulhoz, ami felbőszíti Fantomot...
Aki érdekel és szeretne egy kicsit többet tudni a Fantomról annak ajánlom Susan Kay : A Fantom c. regényét mely Erik ( a Fantom ) egész gyerekkorát és az operában történteket , érthetőbben , izgalmasabban és szebben leírja .
A SZERZŐ JEGYZETE:
"Mikor Leroux regényét elolvastam,többet akarván
megtudni e rendkívüli jellemről,a könyv több kérdést
tett föl,mint ahányat megválaszolt.A könyv befejező
három oldala,ahol Leroux kitér a Fantom előéletére,
egyre nagyobb érdeklődést keltett bennem.Az ő regényének
legjava,egy legalább ötvenéves férfi életének mindössze utolsó hat
hónapjával foglalkozik.Az operaház Fantomjaként ismert történet
voltaképpen csak a jéghegy pompázatos csúcsa,és papírra
kívánkozó nagy emberi történet húzódik meg alatta.
„ Eegy ember története,aki szörnyű bűnökre ragadtatta
magát,holott akkora szíve volt,hogy az egész világ
belefért volna..."
A Leroux által emlegetett eseménydús,színes élet során
nyilván jelentős kapcsolatokba bonyolódott...például
egy korábbi szerelembe.Ilyen történetet kívántam olvasni,
s utóbb világossá vált előttem,hogy én is fogom megírni."
/Susan Kay/
